Mit kell rólam tudni?
18 éves leányzó múltam, akinek viszonylag hamar fel kellett nőnie. A szüleim pár hónapja váltak el, de viszonylag szépen lerendezték az egész procedúrát, nem voltak hollywoodi filmbe illő már-már véres összecsapások ügyvédek között. Szerencsére! :)
A másik, ami bebizonyította, hogy az élet korántsem fenékig tejfel az az volt, amikor a legjobb barátnőm, akit a világon mindenkinél jobban szerettem, bejelentette, hogy neki már más az ideális barátnő. Mit ne mondjak, csak "kicsit" vágott padlóra az egész... Tisztában vagyok vele, hogy az utolsó hónapok szinte már csak a veszekedésekről szóltak, én mégsem tudtam csak úgy lemondani róla, ahogyan ő tette velem. :/ Ráadásul a viták többsége is a másik lány (D), illetve az én sulis legjobb barátnőm (B) miatt robbantak ki, mert féltünk, hogy a nagy távolság - 145 km - miatt valamelyikőnk jobban megszereti azt, aki nap, mint nap mellette tud lenni testileg is. Minden jel szerint akkor én nem hiába aggódtam.:S :(
A "szakítást" - nem tudok rá jobb szót - követő időszak mondhatni életem legsötétebb részéhez tartozik. Ugyanis éjt nappallá téve sírtam, sőt zombi módra éltem, nem voltam képes tiszta szívből nevetni, sőt kést is raktam a kezemhez...
Aztán a sulis barátnőm folyamatos próbálkozásai a fevidításomra, és a gondolataim elterelésére végül sikerrel jártak. Egyre jobban megszerettem, és immáron az egyik legfontosabb szerepet tölti be hétköznapjaimban, mégis... nem tudom annyira szeretni, mint P-t. És ez nagyon zavar, mert tudom, hogy B megérdemelné, hogy az abszolút legjobb barátnőm legyen. De egyszerűen nem megy. Talán mégis igaz az az idézet, hogy "Sok embert szerethetsz a világon, de feltétel nélkül, és mindennél jobban csak egyetlen egyet." (U)
Mindenesetre szar érzés, mert az elmúlt napokban ismét rámjött P hiánya, ami miatt már párszor sikerült is elsírnom magam. -.-
Slusszpoén, hogy ő is arra a egyeteme jön elvileg, amelyikre én, hacsak nem halaszt egy évet. Én már nem tudom, melyiknek örülnék jobbn, de félek, hogyha meglátom, akkor elsírom magam, vagy nagyon befordulok, esetleg ordítani kezdek... No mindegy, majd kiderül. :)
Viszont jó hír, hogy a 23-ból már megismertem 8 csopottársamat, és egyszerűen imádom őket. :$ Nagyon aranyosk. :D Leginkább Ad-t és An-t szeretem, hihetetlen, de már az első pár perc után tudtam, hogy nagyon jóban leszünk. :P Már a első napokat/heteket tevezzük együtt. Buli buli hátán! ;) Sőt, lassan már jelmondatunkká válhat, hogy "New school, new life!" Majd meglátjuk! ;)
