A mai napomra talán a legmegfelelőbb szó az, hogy fura. És hogy miért? Mert hajnali negyed egykor, mikor Ad-al P-ről beszélgettünk, egyszer csak kaptam egy üzenetet facebookon. Tőle. Mármint P-től. Teljesen lesokkoltam, elkezdtem remegni, a szívem is szúrt, úgyhogy durva volt. Aztán én válaszoltam üzijére, ő meg délelőtt megint írt, én meg ismételten vissza, végül pedig megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem chaten dumálni. o.O Én meg miért is ne alapon belementem, végül kb egy órát beszéltünk ott, és én teljesen összezavarodtam. Nem elég, hogy a beszélgetés jelentős részét végigbőgtem, olyanokat mondott, amiktől az állam kb a földet súrolja.
Ugyanis miközben kiöntöttem neki a szívem azzal kapcsolatban, hogy még mindig szeretem, és hiányzik, a tudomásomra hozta, hogy az egyik tőlem kapott fényképes ajándék még mindig ki van rakva a tévéje tetejére. :| Meg felajánlotta a segítségét, hogy ha bármi van, meghallgat, és ha tud, ad tanácsot, meg ilyesmi.
Most akkor kérdem én: WTF? Nem tudom már, hogy mit kellene tennem. Adjak még egy esélyt magunknak, holott tisztáztuk, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen?! Vagy inkább hagyjam az egészet a francba? Ajj, nehezebb ez az egész "kibékülős" dolog, mint azt gondoltam volna.
Viszont ajánlott egy könyvet, ami abban segít, hogyan gyógyítsam meg saját magam a lelki eredetű problémámból. El is kezdtem olvasni, és hihetetlen, mennyire hatásos. Még csak kb 5 oldalt olvastam el belőle, mégis úgy érzem, hogy érdemes lesz folytatnom, mert meglesz a gyümölcse. :$
Aztán meg ma találkoztam Sz-el is, akivel kb suli vége óta nem, és nagyon jó volt, csomót hülyültünk, viszont én úgy vettem észre, hogy eléggé haragszik P-re. :| Gondolom azért, ami történt. Úgyhogy jahm. :)
Most egyelőre búcsúzom... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése